Written by        Naoo
Date                 2008.10. 04.
For                   Everybody…
Pairings            … don’t know

Ihlet                  Panik! – Ein neuer Tag

POV                -

- Elegem van bel�le, hogy nem v�llalod fel a csal�dod el�tt! – fakadt ki Ruki.

- Mi… �n… - hebegte Reita. A basszusgit�ros kifog�st akart tal�lni, de nem tudott semmi olyat, ami �sszer� �rv lett volna.

- Akartad te ezt a kapcsolatot valaha? – tette fel a legf�jdalmasabb k�rd�st az �nekes.

Reita nem felelt.

- Akkor hagyjuk… hazamegyek.

- De… Ruki… le vannak fagyva az utak, �s…

- Nem �rdekel! – emelte fel a hangj�t. – Nem �ll sz�nd�komban itt maradni. Veled pl�ne nem. – mondta, majd kiment az el�szob�ba, felvette a kab�tj�t �s a cip�j�t, be�lt a kocsij�ba, �s elment. Reita csak �llt a konyh�ban, �s a padl�t figyelte.

- Takanori… - suttogta, majd mintha sz�ven sz�rt�k volna, �gy nyilallt a sz�v�be a f�jdalom. -�n rontottam el. Egyed�l �n tehetek r�la. Egyed�l az �n hib�m, hogy elment, �s vesz�lynek tette ki mag�t. Egyed�l az �n hib�m, ha t�rt�nik vele valami…
A l�bai m�r nem b�rt�k tov�bb: �sszecsuklottak, �s Reita a f�ld�n k�t�tt ki. Felh�zta a t�rdeit, k�r� fonta a karjait, majd r�hajtotta a fej�t �s s�rt. Mint egy k�z�piskol�s l�ny. De ez jelen pillanatban nem �rdekelte. F�jt neki, hogy elrontott mindent, hogy nem v�llalta fel a kapcsolatukat… - Mi�rt? Mi�rt vagyok ilyen szerencs�tlen? Szeretem �t, ha nem is hiszi el, akkor is. Mindig is szerettem, mindig is fogom… - bizonygatta mag�nak.

Kinyitotta a szem�t, �s a legels� dolog, amit megl�tott, a konyha j�r�lapj�nak mint�ja volt… A jelek szerint �lomba s�rta mag�t… M�g s�t�t volt, de az �ra f�l �t�t mutatott. - Agg�dok… Hi�ba h�vogatom Rukit… v�gigcs�ng, �s nem veszi fel… -gondolta.- Aoi! Rukin�l alszik amiatt a dal miatt! Valahol itt kell lennie a telefonomnak… megvan. Felh�vom.

- Nem tudom, ki a fasz vagy, de nem �llok j�t magam�rt. – motyogta Aoi f�l�lomban.

- Reita vagyok, Aoi-kun… Ruki haza�rt este?

- Mi? – kezdett kicsit �berebb� v�lni.

- Ruki haza�rt este?

- Mi van? Nincs n�lad?

Kiesett a telefon a kez�b�l.

- Rei-kun! REI-KUN! – kiab�lta Aoi, de Reita m�r akkor ruhadarabok ut�n kapkodott, felkapott egy kab�tot, a zseb�ben a slusszkulccsal, �s kirohant a kocsihoz. Mik�zben Ruki h�za fel� vette az ir�nyt, felh�vta Kai-t �s Uruha-t, hogy ott van-e n�luk, de �k nemmel v�laszoltak. K�nnyek sz�ktek a szemem�be az aggodalomt�l.
5 perc m�lva villog� f�nyek jeleztek egy �tlez�r�st. Felhajtott a j�rd�ra, hogy kiker�lje, de… akkor megl�tta Ruki kocsij�t. Egy m�sik kocsi f�lig belehajtott, a h�ts� r�sz teljesen t�nkrement, Ruki pedig az �tk�z�s hat�s�ra egy f�nak hajtott. Le�ll�totta a motort, �s kiugrott a kocsib�l.

- Rukiiiiiiiiiiiiiii! – sik�totta. Ott �lt a vol�n m�g�tt, feje a korm�nynak volt t�masztva. Az ablak v�res volt. Felt�pte az ajt�t �s keservesen zokogni kezdett. Ruki teste beszorult a m�szerfal �s az �l�s k�z�. Sz�j�b�l v�kony patakban csordog�lt a v�r. – Ne �lljanak m�r ott, h�vjanak ment�t! – ord�tott r� a rend�r�kre.

Visszafordult Rukihoz. Ruki nem a nyom�s miatt s�r�lt meg, hanem egy vastag f�mdarab ny�rsalta fel, ami a balesetet okoz� aut�b�l �rt el az �nekesig.

- Iie… Ruki… iie… - zokogott a basszusgit�ros. – Ruki… mondj valamit… Ruki!

Nem v�laszolt. Meghalt. Reita tudta, hogy az �nekes halott, de nem akarta elhinni… az egyetlen ember, akit igaz�n szeretett… most ott van el�tte holtan.

- Uram, j�jj�n… - fogta meg a v�ll�t egy rend�r, �s elkezdte elh�zni a j�rm� k�zel�b�l, de a basszusgit�ros ellen�llt.

- Nem… Ruki… nem…

- J�jj�n… � m�r…

- NEM! – ord�totta. – Nem halt meg! Ruki! – sz�longatta tov�bb, de Ruki m�g mindig nem reag�lt. – Mondj m�r valamit! Rukiiiii!

Ki�rtek a ment�k, majd az egyik pasas kitapogatta Ruki pulzus�t, majd megr�zta a fej�t.

- Minimum egy �r�ja halott. – k�z�lte Reita-val a halottk�m, mire az keserves zokog�sban t�rt ki.

…

Csap�dott a bej�rati ajt�. Reita viharzott be rajta, meg sem �llva a konyh�ig. Leroskadt egy b�rsz�kre, majd a falhoz v�gott egy poharat.

- Ne… nem akartam… Ruki, hallod? – ki�ltotta s�rva. – Nem akartam, hogy ez legyen!

Led�lt a sz�kr�l, �s a f�ld�n folytatta a zokog�st. Hangot nem adott ki, csak patakzottak a szemeib�l a k�nnyek.

- Ne hagyj itt… onegai… ne… nem hagyhatsz itt… Takanori… - suttogta, majd egy pillanatra eln�mult, �s a k�start�ra t�vedt a tekintete. Megborzongott. Mindig is irt�zott a k�sekt�l. Most viszont felcs�szott addig, hogy el�rje az egyik legnagyobbikat, kih�zza a tokb�l, �s egy ideig figyelje, majd visszahanyatlott a padl�ra. S�rt. Egyre jobban. – Nem akarok t�bb� egyed�l lenni… -suttogta, mintha �nmag�nak bizonygatn�, hogy meg kell tennie, �s nincs m�s �t. Felemelte a k�st. – Ezt �rted teszem… - n�zett a mennyezetre, majd m�ly v�g�st ejtett bal karj�nak �t�er�n. A hirtelen j�tt f�jdalom miatt meglepetten felki�ltott, de csak egy m�l� pillanatig. M�sik kez�be vette a v�res k�st, �s ugyanolyan m�ly v�g�st sz�ntott jobb karj�n is. M�r nem sikoltott fel. Nem �rezte. Egy perc m�lva �rezte, hogy elnehezedik a jobb karja. A k�s benne maradt. Kicsit megmozgatta, majd kih�zta. �lvezte a k�nt, amit ezzel �nmag�nak okozott, �r�lt a szenved�snek, �r�lt annak, hogy ezzel az apr�cska f�jdalommal v�get vet minden nagyobbnak. Utolj�ra m�g megpr�b�lta v�giggondolni �lete 27 �v�nek t�rt�n�seit, de egyre Ruki halott teste lebegett a szeme el�tt. Utols� erej�vel felemelte a k�st, �s a gyomr�ba sz�rta. Felny�g�tt.

- Itai… - ny�sz�r�gte a k�nszenved�s k�zben. – Itai desu… valaki… se… g�… - eddig jutott mondataiban, mert az ereje elhagyta, �s m�r csak egy pillant�snyi ideje maradt, hogy elragadja a hal�l.

„Egy �j nap kezd�dik
Egy �j rem�ny
Egy �j v�g nekem
�jra egy fejezet
De a szerepem meghal �rtem
Most m�r elhagy, mert mennem kell…”